Bejelentés


Nézőpontok - Pohľady Scientia vos liberabit












Etimológia

Csak úgy határoznám meg: a szavak eredeti értelmének keresése.

 

Nézzük mit mond a Wikipédia:

Az etimológia a nyelvészet egyik ága, mely a szavak eredetével foglalkozik; illetve szűkebb értelemben maga a szó eredete. Régi szövegeken és más nyelvekkel való összehesonlításon keresztül az etimológusok rekonstruálják a szó történetét - mikor terjedtek el a nyelvben, hogyan változott az alakjuk, jelentésük, és mi az ősszó (etimon). Fontos itt megjegyezni Platón Krütalosz című művét, melyben ezzel a témával foglalkozik.

 

Hosszú írott történettel rendelkező nyelveknél az etimológia a filológia segíségét veszi igénybe a régi szövegek vizsgálatához, emellett az összehasonlító nyelvészet eszközeit is felhasználják az írott anyagok hiányában. Rokon nyelvek összehasonlításával a nyelvészek megállapíthatják az egykori ősi nyelv szókincsét. Ebben az esetben közös szótövek segítségével feltérképezhetik a nyelvcsalád fáját, mint például az indoeurópai nyelvek esetében.

 

Manapság a legalaposabb etimológiai kutatás azoknál a nyelvcsaládoknál folyik, ahol hiányzik a korai írásos anyag. Ilyen például a magyar nyelvet tartalmazó urali nyelvcsalád is.

 

 

Eután lássuk a szlovák Wikipédiát:

Etymológia (a görög etymon = igazság, bizonyosság, logia = tan) olyan nyelvtudományi ág, amelyik a szavak eredetével, erdeti értelmével, vagy a szavak részeivel (morféma) foglalkozik alaktani elemzés segítségével a mai és történelmi szempontok alapján. Az ilyen kutatásoknál nagymértékben használják a rokon nyelvek összehasonlítását és az adott nyelv régebbi formáját.

 

A szlovák nyelv etymológiájának szempontjából nagyon jelentősek az indoeurópai összehasonlító nyelvészet eredményei (laryngális teória, az indoeurópai szótő hangtani szerkezetének levezetési tana, stb.)

 

Az egyes nyelvek etimológiai kutatásainak eredményeit a különálló dolgozatokon kívül értelmező szótárakban” teszik közzé. Ezekben a szavak ábécé sorrenben egyenként vannak leírva a jelentések szerint.

 

Az etymológia alatt szorosabb értelemben a szavak eredete és története értendő. A helyes és tudományosan alátámasztott etimológia mellett létezik egy úgyn. hamis etimológia, amelyik az etimológiai szerkezet helytelen felfogásából ered. Gyakran beszélnek az úgynevezett „népi” etimológiáról, amelyik a szavak külső (hangalaki) és alaktani hasonlóságából próbálja levezetni az értelmet, minden mélyebb összehasonlítás és tipológia (nyelcsaládba sorolás ) nélkül.

 

 

Nézzük meg, hogy kitalálta ki és fejleszti tovább a mai módszereket, természetesen a magasabbrendű "indoeurópaiak". Ők sorolták be a nyelveket nyelvcsaládokba. Ezek között a nyelvcsaládok között nem szabad átmenetet keresni, persze ők a nyelvükkel együtt, csakúgy átrepültek Azsiából ide Európába. Mára az egész világon kialakult a "kiválasztottak" sokasága minden szempontból. Kiválasztottak a politikusok, az egyházi vezetők, a média tulajdonosok, a pénzemberek, a komédiások(sztárok), de ilyen kiválasztottak a tudósok is. Ez kitűnik a szlovák leírásból is. Ha valaki nem ismeri el az ő "kiválasztott" dogmájukat az "hamis" a "nép" meg hülye, mert nem ért hozzá (ez szerintem azt jelenti, hogy nem tartoznak a néphez). Az etimológiát mindjárt meg is mondják, mit jelent. Görög etymon - igazság, bizonyosság (szlov.), ősszó (magy.). A legjobb megoldás, ha mindenki utánanéz a szavak jelentésének, vannak internetets szótárak, a saját tapasztalat jobban elfogadható. Az értelmező szótár szerkesztésének legnagyobb művészei a magyar "kiválasztott" nyelvészek. Eredeti "magyar" szó, csak nagyon ritkán található, ha nem tudják kölcsönszónak minősíteni, akkor még van egy lehetőség az "ismeretlen eredet". A "kiválasztottak" tudják, miért tették a magyar nyelvet az "urali" nyelvcsaládba. Ezzel választották le a környező nyelvekkel történő összehasonlítás lehetőségét. A szavak nagyrészének kölcsönzése hangsúlyozásával és a magyar nyelv lehetőségeinek tudatos elhallgatásával butították le a magyarokat, ezzel a környező népeket is. Újra és újra hangsúlyozni kell, hogy a magyar nyelvben szabad a hangzók megváltoztatása, cserélgetése, a mondatban felcserélhetők a szavak és az értelem, ha egy témáról van szó, csak árnylatnyit változik. Emellett lehetőség van a betűk kihagyására, a tájnyelveket beszélők ezt tökéletesen ki is használták, csak nehezen lehet szabályokat találni, amire a nyelvészeknek szükségük van. Nagyon gyakori az „l“ hang kihagyása: hol = hō, boldog = bódog, által = áttā, holnap = hōnap, dobol = dobō. A tájnyelvben a hangsúly eltolásával nagyon tág teret nyerünk, persze a kiválasztottak” azt tanítják, a magyarban a hangsúly mindig a szó elején van. Kitoljuk a végek felé: „hoā_me_kee(n)d ijjē_korā_reggē?”, ez ma így hangzik "hová megy kend ilyen korán reggel?". Mit is tud ezzel kezdeni egy összehasonlító „indoeurópai kiválasztott” nyelvész? Szerintem nem sokat, pedig még nem is mondtuk, hogy ha kivesszük a kend” kifejezést és behelyezzük így: „kend oda a fārra a festejkёt“, akkor a „kend“ mást jelent és csak a hangsúlyból, vagy a témából tudom, hogy a „falra“, vagy pedig a „fára“ kenjem a festéket. Ha a „kiválasztottak" ezt nem tudnák, akkor meg kell nekik mondani, hogy a „nép“ ezzen a nyelven is beszélt és megértette egyik a másikat. A „magasabbrendűeknek” az a jobb, ha ezt nem tudjuk. Egy ilyen lehetőségekkel rendelkező nyelvet zártak ki a szavak eredetének kutatásából azzal a hazugsággal, hogy minden kifejezést csak kölcsön vett.

 

Most használjuk fel a magyar tájnyelv lehetőségeit: ősszó - etimon - etē mёne ē - atā mān ā. E“- zős nyelvjárás értelmeettől ment el", a“- zós (elmálni - ēmáni) „attól máll alāattól mállik el, vagy le“. Az „etimológia“ ugyan azt az átvitt értelmet hordozza. „Eti mológ ia- etö mālóg ja - etö málok la“, ma „ettől mállok le“. Ami elmállik, lemállik, az szétesik, levállanak részek róla, ez szerintem annyira egyértelmű, hogy nehéz lesz félremagyarázni.

 

2011 január 11.

 

 

Ezen az oldalon bővíteném Varga Csaba szlovák - magyar szógyűjteményét további kifejezésekkel, már etimológiai szempontból is. A kibővített tanulmány itt olvasható:

 

Varga Csaba A szlovák a kismagyar nyelv + kiegészítések( a "szlovák" kifejezés értelmezésének lehetőségei)

 

 

Karácsony

 

Első példának a magyar tájnyelv alkalmazására jónak igérkezik a "karácsony" szó. Idéznék egy részletet Grandpierre Attila "A karácsony nevének eredete" című könyvből.

 

Részlet: 3. fejezet Karácsony nevének erdete.

 

Karácsony ünnepünk eredetének megvilágosításához tisztáznunk kellnevének eredetét. A nyelvtörténeti szótár szerint (A magyar nyelv történeti és etimológiai szótára, 1970, 2. kötet, 371 oldal) "karácsony " szavunk szláv eredetű. A nyelvtörténeti szótár nem ad meg indoklást. Indoklás helyett csupán néhány tényt közöl. Ilyen például, hogy a bolgárban létezik egy, a magyar "karácsony " szóval rokon "kracsún" szó, amely egyes vidékeken június 21-re(így talán világosabb - nyári napforduló), másokon a téli napfordulóra esik. A magyar nyelvtörténeti szótár a latin eredetet határozottan kizárja. A rokonság megállapítása még nem adja meg a származás irányát. Árpád magyarjai Keletről jöttek a Kárpát - medencébe, s ott az akkor még nem szláv nyelven beszélő, de rokon bolgár nép szomszédságában éltek. Tény az is, hogy Kievnél Árpád magyarjai legyőzték az egyesült szláv seregeket. A bolgár - magyar és a szláv - magyar kapcsolat tehát több, mint ezer évre nyúlik vissza. Ha a szláv kracsún és a magyar karácsony szó rokonok,  éppúgy lehetett a magyar nyelv az átadó, mint a bolgár. De hogyan lehet megállapítani a karácsony szó eredetét?


Mivel a magyar nyelvészek szerint "karácsony" szavunk szláv erdetű, érdemes megnézni, hogy  a szláv nyelvészek mit tudnak a "kracsun, karacsun, korocsun" szó eredetéről. Létezik egy magyar nyelven 1988-ban kiadott, két kötetes mitológiai enciklopédia, amelyet orosz szerzők írtak. Keressük meg abban a "karacsun" szót (második kötet, 596. oldal)! Ebben írják: "Karacsun (korocsun)" a téli napforduló és a hozzá kapcsolódó ünnep neve a szláv mitológiában (óorosz korocsun, szlovák Kracun, "karácsony", bolgár kracsunec, "karácsony napja") (....). A szó etimológiája nem világos, feltételezték, hogy a latin "quqrtum jejunium" "nagy negyedik böjt"-ből(vesd össze/vö./ a koljada szó latin forrásaival) kölcsönözték, hogy kölcsönzés az albán kercum szóból (tönk, levágott fadarab, karácsonyi hasábfa, vö. Bandjak). Más szóval a karácsony szó ismeretlen erdetű, és a szláv nyelvészek szerint valószínűleg nem is szláv erdetű. A "lépkedni" szóból származtatás meglehetősen erőltetettnek tűnik. Hogyan léphetünk tovább?    A rejtély megmegfejtése az ószláv mitológia felé vezet,ahol pedig létezik  egy Khors nevű főisten

(http://www.encyclopediaofukraine.com/display.asp?AddButton=pagesKHKhors.htm).

Az ószláv mitológia ismertetőinek egybehangzó tudósítása szerint Khors az ószlávok egyik jelentős istene, aki nem szláv, hanem szarmata eredetűnek tűnik (Znayenko, M. T. 1980, The Gods of Ancient Slavs, Tatischev and the Beginnings of Slavic Mythology, Slavica, 20, 91; megadja az idevonatkozó alapmunkákat is)........

 

Szerintem itt abbahagyhatjuk az idézetet, aki akarja elolvashatja tovább is itt:

Grandpierre Atilla Karácsony

 

 

Nézzünk még két szlovák és egy cseh idézetet:

Hivatalosan ezen estét „štedrý večer“/styedrí vecser,  styedrí = nagylelkű, vecser = este/-nek nevezik (magyarul a Szenteste), azért, mert ilyenkor nagylelkűen, gazdagon van megterítve az asztal. Kelet és részben Közép Szlovákiában is megtalálható az elnevezés  „vilija“, vagy „vigilija“, amit a latin „vigília“ szóból lehet levezetni, azt jelenti „az ünnep előestéje“. A  nagyobbrészt evangélikus közép-szlovákiai falukban december 24-ét a régi „dohviezdná noc“(nincs pontos fordítása, de az értelme a „csillagba  tartó éjszaka“, ha ismerjük a népszokásokat, bizony van értelme).  Használják még a „bőjti“, vagy  „bőjtös“ este, (pôstny večer, puószt = bőjt), „Szenteste“ kifejezéseket. Nógrád megyében, Hont és Zemplén megye egyes részein megmaradt a régi szó „Kracsún“. Használják az ukránok „Kracsun“, bolgárok  „Kracson", magyarok „Karácsony“ és a románok „rgăčiun formában. A szó etimológiája kétféle képpen magyarázódik. A „krátiť = rövidíteni“ igéből származik, amelyik a napok rövidségével függ össze a téli napforduló idején, vagy a latin „creatio(=létrehozás)“-ból.

 

http://pohansk.meu.zoznam.sk/products/a24-12-kracun-zimny-slnovrat-/


A téli napforduló legöregebb szláv elnevezéséről paradox módon a nem szláv nyelvek tanúskodnak, a magyar Karácsony és a román Crăciun, amelyek helyett ma a csehek és szlovákok „vánoce - vianoce“-t használnak. Teljesen bizonyos, hogy az ószláv Kračunъ, vagy  Korčunъ átalakulása. A Kračun nevű ünnep az oroszoknál r a 12.sz-ban megemlítődik. Mint általános megjelölése a karácsonynak, megmaradt Szlovákiában. A gyetvai szlovákok így énekelik: „Ide, kračún ide, nový rok prikvitá = jön a karácsony, jön, az új év kivirágzik“. A Kárpátaljai ruténoknál, így nevezik a Szentestére sütött kenyeret, a fehéroroszoknál korocsun a halál démona, a bulgároknál, macedónknál néhol a Szentesti tűzre rakott fahasábokat nevezik így.

Eredeti itt: Zimní slnovrat u Slovanov

 

„Az öröm és a vidámság ideje….“ A keresztényeknek a Karácsony (Vianoce),  vagy szlovákosabban Kračún /kracsún/. Igen szlovákosabb, mert  Kracsún tiszta szláv és szlovák szó. Azért hagytuk el, mert a magyarok (nem volt nekik rá szavuk) átvették tőlünk a Karácsóny szót. Jött a nemzeti öntudatra ébredés és a minta a cseh nyelv lett, elhagytuk a régi történelmi” kifejezéseinket, csak hogy elkülönüljünk. Kár. Nagy kár. Nem voltunk elegendően „harcosak“, műveltek, hogy megtartsuk, magunkhoz kössük az ősrégi szavainkat. Az Alföldön és nemcsak Magyarországon, de Újvidéken (Vojvodina) és Romániában sem Vianoce(karácsony)-t ünnepelnek, hanem Kracsúnt. A magyar nyelv hatása? Aligha. Hamarább át-(le)foglalása a szláv, szlovák „archaizmus”-nak.

 

Vianoce, vagy Kracsúny?

 

A Vianoce kifejezés a mai napig se került közel hozzánk (a vérünkbe), de a Kracsún igen. A Kracsún kifejezést igyekszünk elfelejteni, elsiklani a tény fölött, hogy eredeti szláv, szlovák szó. Előnyben részesítjük a Vianocet, amelyik szó csupán import az ónémet winnahten, vagy a mai Weinachtenből. Az iskolában is nagyon sokszor hangsúlyozták nekünk, hogy a Kracsún nem helyes kifejezés. Ez magyar szó, mert ott Karácsony, de hiába, mi tudtuk, hogy az Kracsún. A Kracsún kifejezést megtalájuk az Alföldön, de Szlovákiában, Ukrajnán, Moldavában, Romániában, Bulgáriában, s Albániában (még ha ott teljesen más etimológiával létezik is). Hasonló szó létezik még a litvánban Kártisz, a lettben Kártsz. Itt egy szó még a kereszténység előtti időkből a gyökere el van rejtve az erdeti indoeurópai nyelvben, mert itt a halálra van utalás, a nappalok rövidülésének végére, a lépésre(= krok) a       „ hosszabb“ nappalok felé. A Kracsún kifejezés főleg a szláv krok = lépés, kráčať = lépdelni, lépegetni, prekročiť = átlépni szóval hozható kapcsolatba, amelyhez a latin gradis = krok = lépés rokon. A kracsún szintén összefügg az ószláv kraka = noha = láb, ahol a szerb nyelvben kifejlődött a krakati = chodiť = lépdelni, járni, amíg nálunk ez kráčať (krácsaty) = ísť(íszty), chodiť (chogyity) = menni, járni. A Kracsún a kereszténység előtti időből való, amikor a rövid napok időszakából, átléptek(prekročili) a meghosszabbodó napok időszakába. Átlépték a „határt = hranica“. Itt volt a téli napforduló és ezt már jóval hamarabb ünepelték, mint ahogy a keresztények magyarázzák. Végül is ezt az ünnepet magában Rómában is ünnepelték és csak később választottak egy dátumot, amelyiket megfeleltetnek „Krisztus születésnapjának”. Ez előtt „Szaturnusz isten születését“ a Napistent  ünnepelték. Ezzel a naptár „kiigazítással“ a mai napig nehézségeink vannak, mert Jézus nem Karácsonykor született, sem nem 000, vagy 001 évben, hanem legjobb megközelítéssel a mínusz negyedik év szeptemberében, vagy októberében. Ezt azonban hagyjuk a papokra és a jólinformálódott tudósokra, akkor is ha a körünkben ilyenek nincsenek. Akárhogy is van,  de Jézus születésnapját a téli napfordulón ünnepeljük. Hasonlóan ünnepelték ezt a téli napfordulót a többi indoeurópaiak, meg a többiek is……(van folytatása, de az már nem fontos ehhez a témához).

Itt az eredeti szlovák cikk:

http://kruhy.blogspot.com/2007/12/as-radosti.html

 

 

Az idézetekből nagyon jól látszik, hogy mennyire befolyásol mindenkit a környezete a kultúrája és az iskolában belesulykolt tananyag, előitélet. Ezt most jó lenne mind félretenni, elfelejteni. Ha az ószlávból akarjuk átvezetni a magyarba, akkor meg kelle nézni, hogy benne van-e a kifejezés az ószláv iratokban. Ezekből az iratokból két szótárt is készítettek. Az egyiket 1900 években Ďjačenko „Polnyj cerkovno-slovanskyj slovar“ címen adta ki, a másikat Cseh akadémia szláv részlege „Staroslovankij slovar(po rukopísjam z 10. a 11. vekov)“. Nos ezekben a szótárakban a kifejezést, vagy valami hasonlót nem találtam, persze elnézhettem, mert nem egyszerű a keresés kb. 30 000 kifejezést tartalmaz egy szótár. Nem is kell, hogy benne legyen, mert az ószláv nyelv a keresztény hívőknek készült. Ha az ünnepről minden hozzárendelt álmagyarázatot leveszünk, akkor marad, amit az utolsó szlovák idézetben leírtak a téli, vagy nyári napforduló(ami nekünk téli, az a déli féltekén nyári, ami nekünk nyári az nekik a téli). Az ember ezt a két napfordulót talán a kialakulása óta megfigyelheti. Az északinak télen a legalacsonyabb ponton van a Nap, a délinek legmagasabban. Gondolom mindenki látta már ködös, ritkább felhőrétegen keresztül a Napot, akkor tudjuk, hogy mit látunk. Az európaiak legnagyobb része „kör“-nek, "circle" (angol), кръг(bulgár), kruh(szlovák, cseh), círculo(gall, spanyol, portugál), krug(horvát), ciorcal(ír), cercle(katalán), circulus(latin), Kreis, Zirkel(német), sirkel(norvég), okrag, krąg(lengyel), krog(szlovén), круг (szerb,  orosz), cerc(román), cerchio, circolo(olasz), ylch(welsz) nevezi, amit lát. Akik nem tudják kimondani a r“ –t, azoknak a kör= köl, vagy kolo, cylch. A kifejezésekben a „kr” mindenütt megtalálható, főleg az általam szláv = őselvű“-nek(ma szláv + magyar nyelv) értelmezett csoport kifejezéseiben. Mivel az őselvűnek“, az első hozzá legközelebb álló „ősténye“(ha akarjuk östene, istene) a Nap, megemlékezik róla a kifejezéseiben is. A „szlávezt meg is teszi. Mit látunk „kör”-nek? A „kruh = körhő“-t, hogy eltorzítani se lehessen a „krug = kör égő“–t, s megtetézi azzal, hogy a Napot Slnko(szlnko) – nak nevezi, érthetően elolvasva ős élő An(y)aka - Szülőan(y)aka“, az Isten az Boh, Bog - Bőhő, Bőégő, ha akarjuk, akkor Hospodín, Gospodín (hoszpogyín, gaszpagyín),  tegyük bele a magánhangzókat és egy „h“-t, Hosphodín, Gosphodín – hős ph(f)é adó ana, égős fé adó ana, ma úgy mondjuk „hős fényadó anya, égős fényadó anya“. A lakhely Pannonia - Nap-honnak is szokták mondani, ha a pan-t megfordítják, de elegánsabb megoldás Phananahonia - Fan ana honia, ma „fény anya hona“, ha mindez nem elég, akkor még ott a  „HVNGaRia - HőV aNa uGaRia”, ma hő anya ugarja”, mind egy fogalomra utal a Napra a Phan-ra a Fā aNa-ra, ma Fény aNyára”. A szlovákoknál a Pán egyenlő az Isten fogalommal is, biztosan véletlen. Ezzel lezárhatjuk a „karácsony“ első részét a „kr - kar - kra - kor -ker - gr - gra - cr - cra stb.“- it. Maradt még a második rész az „-ácsony,-csún, - ăciun, -acsun, -ocsun“, amit nem nagyon akarnak magyarázni, pedig ez a kifejezés mutatja, mit is figyelhetünk meg ezen a napon. Az egyik kifejezés ma „alacsonyan“-nak hangzik, a más csúcson“, ez a kihagyogatós tájnyelvben  „ācsonya“ (aacsonya), a másik csūon“(csún) -nak hangzik. Ma így kellene hangzani a „karácsony“-nak, "Kör alacsonyan", vagy "Kör a csúcson", attól függően, hogy melyik féltekéről nézzük. Senki sem tagadhatja, hogy ez figyelhetjük meg!

 

A „vianoce“ kifejezést elmarasztaló szlovák testvérünknek is van egy jó hírem, ez a kifejezés is nagyon találó, nagyon mély távoli múlt gondolkodását mutatja, csak földműves ősinyelven kell elolvasni(az írott nyelv elrontja, elfedi az értelmet). A latin betűknél u = v, i = j, c = k= cs = sz= tz = tsz(mert így is írták „tsz“), behelyettesítve „uj ano szöe - uj anot szǖ“. Ez lefordítva írott(irodalmi) magyar nyelvre azt jelenti „új anya szület - új anyát szül“. Milyen találóan nevezte az „őselvű szláv“ a Napot, Slnko - Szülőanyácskának. Az ónémet olvasat is érthető lesz a parasztnak ha a winnahten”(ma Weinachten) helyett így mondom „uuin anahat ēn ujonā anahat ēn”, mert a paraszt a „megellett a tehenem” helyett” azt is szokta volt mondani, „mёgēnett a tehenem”. Ebből következik, hogy ma az ujonā anahat ēn” „újonnan(újra) anyát ell”-re módosul. A szlovákiai „vilija”, kifejezés fordítottja ilyen formán „ajö ilivö” kisértetiesen hasonlít az „ujá élőv - újra élő“ kifejezésre. A „vigilija“, vagy a latin „vigília“ megmagyarázva az „az ünnep előestéje“ egyenesen olvasva a „vig ilijavég eleje“, mert a gyetvai szlovákok még megőrizték az énekben, hogy Ide, kračún ide, nový rok prikvitá = jön a karácsony, jön, az új év kivirágzik.“. Ebben az esetben tényleg a vég elejéről beszélhetünk, mert másnap megszületik az új Nap, az új Anya, az új fény , az új év.

 

Maradt még egy kifejezés az ószláv „kraka“ = noha = láb. Összefügg-e a karácsonnyal? Nem tudom, de a karóka“ kifejezéssel megegyezik. Ha hozzávesszük a noha - нога (noga)“ fordított változatát „ágony - ágon“, amelyik ma „ág“-nak hangzik és azt, hogy magyarul használhatjuk „szedd a lábad“, helyett „szedd a virgácsaidat“, már nem is olyan meglepő a karóka“ hasonlat.

 

Ennyi „véletlen“ egyezés után az embernek el kellene gondolkodni azon, hogy higgyen-e még vakon a globalizáló pénzhatalmi elitet kiszolgáló, saját jólétét biztosító „kiválasztottak“ megosztásra irányuló hazugságaiban, vagy keresse a múlt még fellelhető igazság morzsáit és tanuljon belőle. Ma még érvényes a mondás: „Veritas premitur, non opprimitur“ magyarul  „Az igazságot megnyomorítani lehet, de megsemmisíteni nem“. Csak rajtunk áll, hogy merjük-e, hogy akarjuk-e tudni az igazat, mert az igazság fáj, s nemcsak annak akinek megmondod, de  neked is, mert számítanod kell vele, hogy betörik a fejed.

 

Varga István   2011, január 18., Fülek












Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!